‘közösségi média’ címkével ellátott bejegyzések

07.12Miért érdekesek a Facebook új profiloldalai?

by

Már nem lepődünk meg, hogy a legnagyobb közösségi site, a csaknem 600 millió felhasználóval bíró Facebook elég gyakran változtatja formátumát. Azonban az új profiloldal bevezetése, úgy gondolom, megér pár sort, hiszen remekül rávilágít a cég üzleti modelljére és az egyre szofisztikáltabb, egyre sokfélébb eszközökre.

Az új profilról eltűntek az ún. tabok vagy fülek, helyettük a felhasználó rövid ismertetője és a szó szoros értelmében vett adatlapja látható. Itt – természetesen attól függően, hogy az adott user milyen adatokat oszt meg – a születési évtől kezdve, a munkahelyen át a korábbi (felső)oktatási tapasztalatokon keresztül a szülővárosig vagy az éppen aktuális otthonig sok információ látható, melyért korábban az „info” fülre kellett kattintani. Újítás, hogy mostantól meg lehet adni a felhasználó által beszélt (idegen) nyelveket is.

Kiemelt szerepet kaptak a szabadidős elfoglaltságok: ezentúl nem csupán azt adhatod meg, hogy focizol, hanem be is taggelheted barátaidat, akikkel játszol, de ugyanez vonatkozik egyéb művészeti vagy szabadidős tevékenységekre is. Sőt, azokat a kollégáidat, akiknek barátja vagy a Facebookon, szintén listázhatod, amikor a munkahelyedet indikálod. Szintén új tulajdonság, hogy a profil szerkesztésekor a kedvenc sportolóidat, sportcsapataidat is megoszthatod, melyek Facebook oldalát ezáltal automatikusan lájkolod is.  Csak egy példa: ha te beírod kedvenc sportolódnak Michael Jordant, akkor azzal egyben lájkolod is a híres kosaras Facebook page-ét. De ugyanez vonatkozik filmekre, könyvekre, zenékre vagy híres történelmi személyiségekre, nagy gondolkodókra. Míg korábban ezek csupán egy listán voltak feltüntetve, mostantól mindegyikhez kis kép is tartozik, ezzel is látványosabb és kezelhetőbb a szabadidős tevékenységeket bemutató terület.

A lényeg, hogy a Facebook kiszélesítette és leegyszerűsítette a platformját annak, hogy ha akarod, akkor minél több információt adjál meg magadról. Ugyanakkor láthatjuk, minden a „like” körül forog. Lájkolni meg szeretünk, és egy like, bárkinek is szól, az a Facebooknak arany. Na de miért? A Facebook reklámozási rendszere kicsit hasonló a Google-éhez, de míg az utóbbi az általad indított kereséseknek megfelelően céloz meg hirdetésekkel, a Facebook az általad lájkolt oldalak, azaz a szabadidős tevékenységeid, érdeklődési köröd alapján targetál.

Hadd szemléltessem a módszert egy példával, és most nézzük a helyzetet a reklámozó szemszögéből. Tegyük fel, hogy te egy focilabdákat forgalmazó cég vagy. Amikor a Facebookon hirdetsz, egyrészt indikálhatod a demográfiai és földrajzi adatokat (demo- és geo-targeting: Magyarország, férfiak, 14-től 39 éves korig), csoportokat, kategóriákat vagy klaszterket adhatsz meg (category targeting – profi és amatőr futballcsapatok, közösségek) illetve érdeklődési kör alapján is célozhatsz (keyword targeting – sport, futball, labdarúgás).

A Facebooknak, mint médiumnak és mint reklámfelületnek tehát az az érdeke, hogy reklámjaid minél pontosabban legyenek célozva, hiszen te CPC (átkattintás) vagy CPM (megtekintés) alapon fizetsz a hirdetésekért. Azaz minél pontosabban határozod meg célcsoportod, annál hatékonyabb lesz a kampány, ami azt jelenti, hogy a reklámozó annál többet fizet és természetesen annál elégedettebb lesz.

Ennek szellemében talán világos, miért szélesítették ki és egyszerűsítették le a megadható információk körét a Facebook marketing-szakemberei. Ráadásul azzal a tulajdonsággal, hogy barátaidat is listázhatod egyes tevékenységekben, gyakorlatilag multiplálják multiplikálják az elérhető emberek számát: ez esetben a közösséghez való tartozás pszichológiájára alapoznak: ki az, aki ne hagyna jóvá egy olyan taget, melyben az egyik jó barátja őt jelöli be, mint játszótársat a futballpályán. Azt pedig könnyű látni, hogy a rendszer pedig pörgeti önmagát.

És szemmel láthatóan működik is: ha megnézitek a hírfolyamatokat, láthatjátok: az elmúlt néhány napban barátaid folyamatosan töltik fel vagy frissítik korábban meg nem adott vagy hiányos adataikat magukról, hiszen bennünk van az igény a megosztásra, az önkifejezésre, egyfajta exhibicionizmusra. A Facebook pedig erről szól, és erre alapszik az egész üzleti modellje is. Ha még nem állítottad be az új Facebook profilt, itt a képernyő jobb felső sarkában lévő gombbal megteheted.

Megosztás:
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Twitter
  • Digg
  • del.icio.us
  • Tumblr
  • email
  • Print

12.11Megjártuk az Internet Hungary-t – II. rész

by

Ahogy az előző, vonatkozó bejegyzésben ígértem, íme az Internet Hungary idei legérdekesebb előadásainak, beszélgetéseinek második összefoglalója!

Közösségi média és hagyományos online médiumok

Érdekes kerekasztal-beszélgetésbe csöppentem az első nap esti szekciójában, ahol Pécsi Ferenc (Médiablog), Barczi Imre (Origo), Bitter Brúnó (Next Wave), Koleszár Péter (domainabc.hu) és Mandalina Rita (Flow PR) láthatóan nagy egyetértésben értekezett az online média és a közösségi média együttéléséről.  Miután mindenki az interneten a felhasználó idejéért harcol, jogosan vetődött fel a kérdés, hogy a közösségi média elszívó erejével és rugalmasságával konkurenciája lehet-e a hagyományos médiumoknak, melyek így veszítenek jelentőségükből. (Csak egy példa: az ez év januári haiti földrengés legfrissebb információi, fotói, videói először a Twitteren láttak napvilágot – amatőr forrásokból.)  A válasz leginkább az integrációban lehet: a CNN pl. már CNN iReport szekciójával az olvasókat, mint alkotókat kezeli és egy saját felületet bocsát rendelkezésre számukra, amelyen szerkesztetlenül, vágatlanul publikálhatnak.

Konszenzus volt arra vonatkozóan, hogy az újságíróknak is illik jelen lenniük a közösségi médiában, ugyanakkor megválaszolatlan maradt az a kérdés, hogy pl. a hozzászólások átfutása, moderálása vajon szintén az ő feladatuk, felelősségük-e. A közönség bevonását követően vita alakult ki arról, hogy a tartalomalkotást (pl. cikkírás) és közösségi médiumokon való interakciót vajon szét kell-e választani, hiszen nem minden újságíró képes megfelelően kezelni a közösségi médiafelületeket, fennáll például annak veszélye, hogy a cikk szerzője rosszul fogadja az írását érő nyersebb bírálatokat, amelyek a fogyasztókkal, olvasókkal való közvetlen kapcsolat során gyakoriak. Ugyanakkor abban sem volt konszenzus, vajon az újságírókat alkalmazó médiumoknak kell-e központosított média-utasításokat adniuk a cikkek íróinak arra vonatkozóan, hogyan kezeljék a  közösségi oldalakon az írásaikra érkező reakciókat. Legyen előírt viszonyulási mód, vagy minden újságírónak teljesen a saját belátására kell bízni, hogyan cselekszik? A válasz valahol a kettő között van, az ideális gyakorlat általános iránymutatásokban és koordinációban mutatkozhat meg. Nagyon érdekes megállapítás volt – és erre az online médiumoknak reagálni kell – hogy a mások által megosztott linkek általában nem a korábban kulcsfontosságú főoldalra visznek, hanem több felhasználó „esik be” először aloldalakba és ismerkedik azon keresztül a weboldalakkal.

Class FM – az élő példa Kis Gergely elméletére

Amint azt az előző Internet Hungaryről szóló bejegyzésemben említettem, Kis Gergely úgy véli, a szabadidő eltöltésével, szórakozással, élményekkel kapcsolatos tematikus közösségi oldalaké a jövő. Remek példát nyújtott Jáksó László prezentációja, akiről talán kevesen tudják, hogy eredeti szakmáját tekintve programozó. Ezt kihasználva maga csinálta meg az őt alkalmazó rádió, a Class FM új weboldalát, amely nem más, mint egy közösségi oldal.  Persze rendelkezik a klasszikus website funkcióival (online rádió, hírek, időjárás), de a felhasználóknak itt nem csak saját profiljuk, hanem üzenőfaluk is van, képeket tölthetnek fel és interakcióba léphetnek a rádió műsorvezetőivel – ezen a platformon képesek hozzászólni a műsorhoz. És – bő három hónap alatt gyűjtöttek – több mint 36 000 felhasználót, ami önmagáért beszél.

Mobil-applikációk

Nem indult jó esélyekkel a mobil-szekció, hiszen a második nap záróblokkja jutott neki, amikor az összes vendég már rengeteg előadáson volt túl és némileg nyúzottan ülhetett be az előadóterembe. Ennek ellenére Dobó „Doransky” Mátyás (Peer) és társai szenzációs módon prezentálták a mai mobil trendeket.  Korunk okostelefonjai  óriási lehetőségeket nyújtanak a marketingnek: azzal, hogy a készülék mindig nálunk van és képes meghatározni hol tartózkodunk, ráadásul internetkapcsolatra is alkalmas, interaktív módon képes nagyon hatékonyan lehet nem csak az üzeneteket targetálni, hanem hasznos szolgáltatásokat kínálni.

Dobó előadásából megtudhattuk, hogy az okostelefonok rossz korszakán már túl vagyunk és ez a piac hatalmas potenciállal bír: becslések szerint 2015-re az internet-hozzáférés mobilról magasabb lesz, mint PC-ről.  Magyarországon jelen pillanatban kb. 200 000 okostelefont használnak. A smartphone-ok forradalmi ereje a bárki által fejleszthető és épp ezért végtelen számú alkalmazásokban rejlik. Az Apple AppStore-nak köszönhetően kezd kialakulni egy fizetési kultúra, az emberek már nem feltétlenül tekintenek a letöltendő tartalmakra, mint ingyenes szolgáltatásokra.  Ennek a másik oka, hogy egyelőre ezek az alkalmazások másolás-védettek, magas szintű informatikai ismeret kell, hogy sokszorosítsák és visszaéljenek vele.

Pőcze Balázs (Mito) a maga sajátos és rettentő szórakoztató stílusában prezentálta, hogy az üzleti modellek remekül működnek máris – 2009-ben 9 milliárd applikációt töltöttek le világszerte, és ez 4,1 milliárd dolláros forgalmat jelentett az iparágban.

Na de hogyan is működik ez a mechanizmus? Mitől olyan jó üzlet ez? Dobó és Pőcze is beszélt alkalmazás-készítők üzleti modelljeiről: a hagyományos, mobil-applikációkon belüli display hirdetés Dobó tapasztalatai alapján nem túl hatékony, sokkal inkább lehet bízni a fizetős alkalmazások (általában 1-2 dollár) jövedelmezőségében, sőt léteznek olyan alkalmazások is, melyek ugyan ingyenesen letölthetők, de hogy érdemben használni tudja az ember, ahhoz az alkalmazáson belül külön kell fizetni (pl. ha hiszitek, ha nem, egy tamagochinak eledelt venni). Szintén működő modell egy létező webes platform mobilos kiterjesztése , mely hozzáadott érték lehet egy alapszolgáltatáshoz (pl. az idokep.hu mobilalkalmazása, melyet egyébként szintén prezentáltak a szekcióban).

Szó volt továbbá a freemium megoldásokról: e modell szerint az alkalmazást ingyen töltheted le, de nem az összes szolgáltatással: ez egy kvázi kedvcsináló beetetés – mennyiségi vagy tartalmi korlátokat állítanak, hogy az upgradelt, full-service appért aztán hajlandó legyél fizetni. (pl. a Twitterific nevű kliensprogram ingyenes verziójában csupán egy, míg a prémium verziójában korlátlan Twitter accounttal be lehet jelentkezni).  Az affiliate megoldások is érdekes mechanizmust mutatnak: ilyen a Shazam c. zeneszám-felismerő alkalmazás, ami ingyen elérhető, de a keresett dal megtalálása esetén azonnal kínálja az opciót a megvételre – az Amazonon keresztül.

A leírtak mellett még rengeteg érdekes előadást vagy kerekasztal-beszélgetést hallottam, de számomra az említettek voltak azok, amelyekről úgy gondoltam, érdemes megosztani. Ha nektek van mondanivalótok, érdekes tapasztalatotok az idei Internet Hungaryről vagy hozzáfűznivalótok, kérdésetek a fentiekkel kapcsolatban, akkor hajrá, dumáljunk róla – a kommentek között!

Megosztás:
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Twitter
  • Digg
  • del.icio.us
  • Tumblr
  • email
  • Print

08.11A Kreatív BTL-vitanap margójára

by

Múlt héten vitapartnerként lehetőségem volt részt venni a Kreatív által szervezett Nagy BTL Vitanapon, ahol Viniczai Andrással  - akit egyébiránt kiváló szakembernek tartok – sikerült magamhoz hűen valódi vitába szállnom és sokszor szembemenni mindennek és mindenkinek.

Mentségemre szóljon, hogy már korábban, több fórumon is kifejtettem a témával kapcsolatos álláspontomat, amely egyébként korántsem egyedi és mások által is gyakran hangoztatott alapvetés: nevezetesen hogy felejtsük el az eszköz alapú megközelítését a kommunikációs megoldásoknak! Értsd: nincs vonal! Sokkal inkább csatornákban, touch-pointokban, fogyasztói platformokban, közösségekben és együttműködéses kapcsolatokban érdemes gondolkodni.

Ezt a kérdéskört azért találom nagyon fontosnak, mert azt gondolom, hogy a közösségi médiához hasonlóan kéne hozzáállnunk, mint ahogy általában a számunkra új csatornákhoz tesszük. Egyrészt, nem kellene túlmisztifikálni, másfelől ez nem egy újabb fegyver a kommunikációs eszköztárunkban, amelyre mutáltatjuk a márka üzenetét. Ne induljunk ki abból az elhamarkodott megközelítésből, hogy ez lenne a soronkövetkező Szent Grálja a szakmának, vagyis csak azért nem kell jelen lenni, mert mindenki ott van. Jó példák erre azok a megjelenések, melyeknél a márka és annak fogyasztója között hiányzik az igazi interakció és az ebből fakadó emocionális kötődés vagy bevonódás. Ilyenek például a mesterségesen, wellness-hétvégés nyereményekkel csábító márkaoldalak és események. Ezeknek szerintem semmi hozadékuk nincs sem márkaépítés, sem üzleti oldalról nézve.

Másrészt ez nem egy újabb eszköz, amire egy újabb mutációt tudunk készíteni, itt annyira nagy a “zaj”, hogy muszáj egyedi és minőségi tartalmat megjeleníteni, egyébként az üzenet elveszik. Mi például mintegy alapfeltételként azt fogalmaztuk meg, hogy ha egy kreatív ötlet nem áll meg digitális környezetben, akkor azt el kell vetni. Vagyis a megváltozott helyzetben a megváltozott fogyasztóval annak megfelelő módon kell kommunikálni, minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a párbeszédre, hogy tartalmas fogyasztói kapcsolatokon keresztül lojális márkaközösséget építsünk. Amennyiben ez így számotokra is elfogadható kiindulópont, akkor gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a CRM / BTL vs közösségi média problémafelvetések sem értelemezhetők igazából.

Amivel még alapvetően nem értettem egyet a vitanapon résztvevőkkel és amit már fentebb is említettem, az a közösségi médiával kapcsolatos elvárás vagy hozzáállás. A beszélgetés során is megfogalmazódott az a kérdés, hogy ismerünk-e olyan modellt, ahol a közösségi média szignifikáns részt vállalt az értékesítési folyamatban. Én hiszem, hogy ha a márka közösségi platformokon való megjelenése megfelelően van megtervezve, akkor az az értékesítést is támogathatja, mint ahogy az az általam említett két példából is világosan kiderül.

Az egyik a 2008-as Ford Fiesta bevezetése volt az Egyesült Államokban, ahol ez a modell még teljesen ismeretlen volt. A történet ott kezdődött, hogy a Ford felvette Scott Montyt, az elismert web2-es gurut, aki gyakorlatilag sarkából fordította ki a Ford kommunikációját azzal, hogy egy integrált kampány helyett, az autó bevezetése előtt 18 hónappal – némi pályáztatás után –  felkért 100 “közösségi ügynököt” (social agent) hogy használják az autót és osszák meg tapasztalataikat a közösségükkel. Az a tény, hogy nem a cég, hanem  számos független, de népszerű, kiemelkedő kommunikációs és publikáló képességgel megáldott ember beszélt a márkáról egy szokatlan kontextusban, hatalmas sikert aratott. Az eredmény 4,3 millió YouTube-, 500.000 flickr megtekintés, 3 milliónál is több Twitter említés, és nem utolsósorban 55 ezer új potenciális vásárló, melynek 97%-a korábban nem Ford tulajdonos volt. A márkaismertség 38%-kal nőtt úgy, hogy klasszikus reklámra egyáltalán nem költöttek.

A másik a Dell Twitter megoldása, ahol a cég @DellOutlet néven indított egy olyan alternatív kommunikációs platformot, mely alapján a felhasználók nem csak hasznos információkhoz, de a legfrissebb kedvezményekhez juthattak hozzá elsőkézből. A Dell csak ezen az egy Twitter accountján keresztül 6,5 millió dolláros forgalmat ért el, bizonyítva egy közösségi platform is lehet értékesítési csatorna.

Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy a web 2.0-ás megoldások illetve a közösségi média nem helyettesítik a hagyományos marketing megoldásokat. Sokkal inkább egy alternatív formája a kommunikációnak, miután a fogyasztót helyezik a középpontba, arcot adnak a vállalatnak, megszólíthatóvá teszik. Ez természetesen befolyással van a vállalat műveleteire, az értékesítési láncára, sőt szervezeti felépítésére és kultúrájára. Ehhez mérten kell nekünk is változtatni a szolgáltatásainkon, szervezetünkön, munkamódszereinken, amit mi egyébként pár évvel ezelőtt megtettünk, de ez egy következő téma.

Megosztás:
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Twitter
  • Digg
  • del.icio.us
  • Tumblr
  • email
  • Print

04.11Megjártuk az Internet Hungary-t – I. rész.

by

Az idei Internet Hungary központi témája alapvetően a közösségi média volt, ritkán volt a három teremben folyó eseményen olyan periódus, amikor az egyik helyszínen ne valami „social” téma szerepelt volna napirenden. Szintén érdekes, hogy kevés olyan előadást hallottunk, ahol a Facebook ne került volna szóba. Az alábbiakban az általam legérdekesebb előadásokból ragadok ki néhányat – két részben.

Közösségi oldalak jövője

A program kezdődött egy egészen remek előadással Kis Gergely (GKInet) részéről, aki a közösségi hálózatok jövőjét boncolgatta.  Kis szerint a telítődés miatt már lassuló Facebook növekedés mellett a tematikus, azon belül is a szabadidős tevékenységek, hobbik mentén szerveződő közösségi oldalaké lehet a jövő (mint pl. eHow, a trails.com vagy a mania.com), hiszen ezek az aktivitások képesek hosszú távon is lekötni, párbeszédre és közösségteremtésre sarkallni a felhasználókat.

Csekkolj be!

Jason Keath amerikai közösségi média szakértő a socialfresh.com-tól érkezett, aki a Magyarországon még gyerekcipőben járó helymeghatározós közösségi alkalmazásokról beszélt. (Csak egy példa: itthon még nem alkalmazható a Facebook Places c. feature-je). Szó esett természetesen az immár 4 millió felhasználót is meghaladó Foursquare-ről és a Gowallaról valamint ezeket a szolgáltatásokat tökéletesen kihasználó márkákról, mint pl. a Starbucks , a Pepsi vagy a Chili’s. Ezek a „becsekkolós” szolgáltatások az okostelefonok rohamos terjedésével válnak még jelentősebbé  – az Egyesült Államokban pl. a mobiltelefonok 50%-a már smartphone lesz. Keith forradalminak nevezte ezeket az alkalmazásokat, hiszen a vásárlási döntési folyamatokban és az információszerzésben is jóval rugalmasabbá válik így a fogyasztó. Ráadásul, élményeinek megosztása is egy újabb jelentős tulajdonsággal, a helymeghatározással bővül. Szóba került a Stickybits applikáció is, mely során a vásárló a termékeken lévő vonalkód scannelése alapján részletes információkat kaphat a telefonjára valós időben, sőt a többi felhasználó véleményét is elolvashatja az adott termékről.

Célok és eredmények online kampány tervezésekor

Barnóth Zoltán a mec:interaction ügyvezetője a délutáni szekcióban az online kampányok céljairól és azok mérhetőségéről beszélt. Az előadás fő megállapítása volt, hogy nem átkattintásban kell feltétlenül a sikert mérni, ijesztő adat volt, hogy az internet felhasználóknak a 4%-a (heavy clickers) felelős a display kattintások 67%-áért. Ehelyett sokkal inkább KPI-ket (key performance indicatorokat) kell meghatározni, célokhoz eredményeket rendelni. Ha kampánycélok fogalmazódnak meg akkor az elérés vagy a CPC számíthat; ha hozzáállásbeli célokat próbálunk elérni, akkor eredményt jelenthet a márkaismertség vagy a reklám-felidézés; ha viselkedésbeli célokról van szó eredménynek minősül a párbeszédek vagy a letöltések mennyisége, esetleg a kattintás; míg ha üzleti célokat szeretnénk elérni, akkor az eladásokra, piaci részesedésre kell fókuszálni, mint eredmény.  Egy szó, mint száz – hatékony online kampányt mérni kell, ami ráadásul nincs is ingyen és az se mindegy mit miként mérünk és milyen mérőszámot milyen célokhoz rendelünk hozzá.

FMCG és az internet

Erős Attila, a Fastbridge ügyvezető igazgatója az FMCG termékek online szerepléséről tartott előadásában cáfolta azt a tévhitet, hogy a szektor tagjai a kockázatkerülés és a TV-nézés hazai népszerűsége illetve nemzetközi összehasonlításban alacsony árai miatt- súlyukhoz mérten – nehézkesebben kerülnek be a hagyományos médiából a netre. Az ellenpéldákban rengeteg remek esettanulmány került bemutatásra– és nem csak display alapon: márkafüggetlen blogként üzemel a Gösser Folyékony Kenyér blogja, sikeresnek bizonyult a Sport Szelet kő-papír-olló játékra támaszkodó microsite-ja, a Pedigree örökbefogadási CSR programja vagy a Coke Club és a Fanta fiatalokat megszólító social megoldásai.

A következő bejegyzésben szó lesz a médiumok közösségi médián való jelenlétéről, ezen belül is részletesebben kitérek a Class FM saját közösségi oldalára, írni fogok a magazinok táblagépekben rejlő jövőjéről és komoly terjedelmet szentelek az esemény egyik legérdekesebb szekciójának, a mobilalkalmazásokról szóló blokknak.

Ti voltatok Internet Hungary-n? Mi tetszett nektek és mit találtatok érdekesnek?

Megosztás:
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Twitter
  • Digg
  • del.icio.us
  • Tumblr
  • email
  • Print