Ahogy az előző, vonatkozó bejegyzésben ígértem, íme az Internet Hungary idei legérdekesebb előadásainak, beszélgetéseinek második összefoglalója!
Közösségi média és hagyományos online médiumok
Érdekes kerekasztal-beszélgetésbe csöppentem az első nap esti szekciójában, ahol Pécsi Ferenc (Médiablog), Barczi Imre (Origo), Bitter Brúnó (Next Wave), Koleszár Péter (domainabc.hu) és Mandalina Rita (Flow PR) láthatóan nagy egyetértésben értekezett az online média és a közösségi média együttéléséről. Miután mindenki az interneten a felhasználó idejéért harcol, jogosan vetődött fel a kérdés, hogy a közösségi média elszívó erejével és rugalmasságával konkurenciája lehet-e a hagyományos médiumoknak, melyek így veszítenek jelentőségükből. (Csak egy példa: az ez év januári haiti földrengés legfrissebb információi, fotói, videói először a Twitteren láttak napvilágot – amatőr forrásokból.) A válasz leginkább az integrációban lehet: a CNN pl. már CNN iReport szekciójával az olvasókat, mint alkotókat kezeli és egy saját felületet bocsát rendelkezésre számukra, amelyen szerkesztetlenül, vágatlanul publikálhatnak.
Konszenzus volt arra vonatkozóan, hogy az újságíróknak is illik jelen lenniük a közösségi médiában, ugyanakkor megválaszolatlan maradt az a kérdés, hogy pl. a hozzászólások átfutása, moderálása vajon szintén az ő feladatuk, felelősségük-e. A közönség bevonását követően vita alakult ki arról, hogy a tartalomalkotást (pl. cikkírás) és közösségi médiumokon való interakciót vajon szét kell-e választani, hiszen nem minden újságíró képes megfelelően kezelni a közösségi médiafelületeket, fennáll például annak veszélye, hogy a cikk szerzője rosszul fogadja az írását érő nyersebb bírálatokat, amelyek a fogyasztókkal, olvasókkal való közvetlen kapcsolat során gyakoriak. Ugyanakkor abban sem volt konszenzus, vajon az újságírókat alkalmazó médiumoknak kell-e központosított média-utasításokat adniuk a cikkek íróinak arra vonatkozóan, hogyan kezeljék a közösségi oldalakon az írásaikra érkező reakciókat. Legyen előírt viszonyulási mód, vagy minden újságírónak teljesen a saját belátására kell bízni, hogyan cselekszik? A válasz valahol a kettő között van, az ideális gyakorlat általános iránymutatásokban és koordinációban mutatkozhat meg. Nagyon érdekes megállapítás volt – és erre az online médiumoknak reagálni kell – hogy a mások által megosztott linkek általában nem a korábban kulcsfontosságú főoldalra visznek, hanem több felhasználó „esik be” először aloldalakba és ismerkedik azon keresztül a weboldalakkal.
Class FM – az élő példa Kis Gergely elméletére
Amint azt az előző Internet Hungaryről szóló bejegyzésemben említettem, Kis Gergely úgy véli, a szabadidő eltöltésével, szórakozással, élményekkel kapcsolatos tematikus közösségi oldalaké a jövő. Remek példát nyújtott Jáksó László prezentációja, akiről talán kevesen tudják, hogy eredeti szakmáját tekintve programozó. Ezt kihasználva maga csinálta meg az őt alkalmazó rádió, a Class FM új weboldalát, amely nem más, mint egy közösségi oldal. Persze rendelkezik a klasszikus website funkcióival (online rádió, hírek, időjárás), de a felhasználóknak itt nem csak saját profiljuk, hanem üzenőfaluk is van, képeket tölthetnek fel és interakcióba léphetnek a rádió műsorvezetőivel – ezen a platformon képesek hozzászólni a műsorhoz. És – bő három hónap alatt gyűjtöttek – több mint 36 000 felhasználót, ami önmagáért beszél.
Mobil-applikációk
Nem indult jó esélyekkel a mobil-szekció, hiszen a második nap záróblokkja jutott neki, amikor az összes vendég már rengeteg előadáson volt túl és némileg nyúzottan ülhetett be az előadóterembe. Ennek ellenére Dobó „Doransky” Mátyás (Peer) és társai szenzációs módon prezentálták a mai mobil trendeket. Korunk okostelefonjai óriási lehetőségeket nyújtanak a marketingnek: azzal, hogy a készülék mindig nálunk van és képes meghatározni hol tartózkodunk, ráadásul internetkapcsolatra is alkalmas, interaktív módon képes nagyon hatékonyan lehet nem csak az üzeneteket targetálni, hanem hasznos szolgáltatásokat kínálni.
Dobó előadásából megtudhattuk, hogy az okostelefonok rossz korszakán már túl vagyunk és ez a piac hatalmas potenciállal bír: becslések szerint 2015-re az internet-hozzáférés mobilról magasabb lesz, mint PC-ről. Magyarországon jelen pillanatban kb. 200 000 okostelefont használnak. A smartphone-ok forradalmi ereje a bárki által fejleszthető és épp ezért végtelen számú alkalmazásokban rejlik. Az Apple AppStore-nak köszönhetően kezd kialakulni egy fizetési kultúra, az emberek már nem feltétlenül tekintenek a letöltendő tartalmakra, mint ingyenes szolgáltatásokra. Ennek a másik oka, hogy egyelőre ezek az alkalmazások másolás-védettek, magas szintű informatikai ismeret kell, hogy sokszorosítsák és visszaéljenek vele.
Pőcze Balázs (Mito) a maga sajátos és rettentő szórakoztató stílusában prezentálta, hogy az üzleti modellek remekül működnek máris – 2009-ben 9 milliárd applikációt töltöttek le világszerte, és ez 4,1 milliárd dolláros forgalmat jelentett az iparágban.
Na de hogyan is működik ez a mechanizmus? Mitől olyan jó üzlet ez? Dobó és Pőcze is beszélt alkalmazás-készítők üzleti modelljeiről: a hagyományos, mobil-applikációkon belüli display hirdetés Dobó tapasztalatai alapján nem túl hatékony, sokkal inkább lehet bízni a fizetős alkalmazások (általában 1-2 dollár) jövedelmezőségében, sőt léteznek olyan alkalmazások is, melyek ugyan ingyenesen letölthetők, de hogy érdemben használni tudja az ember, ahhoz az alkalmazáson belül külön kell fizetni (pl. ha hiszitek, ha nem, egy tamagochinak eledelt venni). Szintén működő modell egy létező webes platform mobilos kiterjesztése , mely hozzáadott érték lehet egy alapszolgáltatáshoz (pl. az idokep.hu mobilalkalmazása, melyet egyébként szintén prezentáltak a szekcióban).
Szó volt továbbá a freemium megoldásokról: e modell szerint az alkalmazást ingyen töltheted le, de nem az összes szolgáltatással: ez egy kvázi kedvcsináló beetetés – mennyiségi vagy tartalmi korlátokat állítanak, hogy az upgradelt, full-service appért aztán hajlandó legyél fizetni. (pl. a Twitterific nevű kliensprogram ingyenes verziójában csupán egy, míg a prémium verziójában korlátlan Twitter accounttal be lehet jelentkezni). Az affiliate megoldások is érdekes mechanizmust mutatnak: ilyen a Shazam c. zeneszám-felismerő alkalmazás, ami ingyen elérhető, de a keresett dal megtalálása esetén azonnal kínálja az opciót a megvételre – az Amazonon keresztül.
A leírtak mellett még rengeteg érdekes előadást vagy kerekasztal-beszélgetést hallottam, de számomra az említettek voltak azok, amelyekről úgy gondoltam, érdemes megosztani. Ha nektek van mondanivalótok, érdekes tapasztalatotok az idei Internet Hungaryről vagy hozzáfűznivalótok, kérdésetek a fentiekkel kapcsolatban, akkor hajrá, dumáljunk róla – a kommentek között!
